45 évvel ezelőtt (1973. január 7-én este 10 óra körül) kezdődött Magyarország első komoly túszdrámája Balassagyarmaton. A 18 és 17 éves Pintye testvérek – határőr tiszt gyermekeiként a laktanyából lopott fegyverekkel- egy egész lánykollégiumot ejtettek túszul. Pénzt, fegyvert, szabad elvonulást és repülőt követeltek, hogy „nyugatra” távozhassanak, valamint a túszaik kivégzésével fenyegetőztek. Ebben az időben hasonló estekről csak a tv híradóban hallottak az emberek. A hatalom szinte légmentesen lezárta a várost, hírzárlatot rendeltek el, így a lányok hozzátartozói sem tudtak gyermekeik sorsáról. A több napos túsztárgyalás, melyben kiemelkedő szerepe volt a helyi kórház pszichiátriai főorvosának – aki igyekezett szóval tartani a két fiút és ő látta el őket élelmiszerrel is – elhúzódott. Közben az ország vezetése az eseményeket igyekezett titokban tartani és mihamarabb, akár erőszakkal is megoldani a helyzetet. Végül január 12-én mesterlövészek lőtték agyon az ablakhoz közel álló idősebbik fiút, öccse azonnal megadta magát. Az ezt követő perben az életben maradt testvért 15 év börtönre ítélték, 1984-ben – feltételesen – szabadult 11 év után. Akik tudtak a fivérek tervéről 8 hónaptól 4 évig terjedő börtönre ítélték. A szülők megváltoztatták nevüket és elhagyták a várost.
Jól példázza az akkori rendszer mindent problémát szőnyeg alá söprő retorikáját, hogy a történésekről szóló könyvön és annak megfilmesítésén kívül szinte alig maradt fent képi vagy írásos dokumentáció. Az iratokat titkosították. Az ügy „szereplői” közül még többen köztünk élnek.
