„Ápold hagyományainkat, éld népszokásainkat: ismerd meg meséinket, mondásainkat, népdalainkat, magyar szellemi kincseinket, gyökereinket! Ismertesd ezt meg másokkal is! Az a fa él, amelyiknek van gyökere. Nézz utána az igazságnak, tájékozódj. Csak annak a nemzetnek van jövője, aki ismeri a múltját”- olvasható az Érsekvadkerti Helytörténeti Emlékház honlapján.
De mit is rejtenek ezek a mondatok? – kérdeztük a Réti házaspárt, akik őrzői és átadói a kimeríthetetlen kincsestárnak.
– Becsülnünk, szeretnünk, ismernünk és ismertetnünk kell értékeinket, amelyek hitelesítik településünket a megyében, az országban és határainkon kívül egyaránt. Sose feledkezzünk meg hogy a palóc hagyományok, a kultúra mind itt vannak a körülöttünk, csak fel kell ismerni őket- mondta el kérdésünkre Margit néni.
A múzeumunk kis tárhelye az értékek őrzésének és átadásának – tette hozzá. A hagyományőrző közösségek felélesztése, értékeink életben tartása fontos számunkra, ezért igyekszünk lehetőséget teremteni hagyományaink ápolása iránt. Számos mesterség áll a kihalás szélén – ilyen a csuhékészítő, a csipkeverő, a szövő, a fonó szakma – ezeknek a megőrzése, tovább adása különösen fontos.
Gyűjteményünk akkor válik igazán értékké, ha a falu lakói élővé teszik- hangsúlyozta Lajos bácsi. Gondolok itt a régi ízek felidézésére a kemence körül, vagy a népviseletek bemutatására, ezzel is példát mutatva a gyerekeknek, hogy bennük is tovább éljen a múlt megismerése, tisztelete.
Aki ellátogat hozzánk, megtekintheti a régi paraszti gazdaságban használatos eszközöket, népviseleti ruhákat, régi emléktárgyakat, de megismerkedhet a helyi népszokásokkal, illetve elsajátíthatja a kukoricacsuhé fonását, a vadkerti keresztszemes hímzést, a szövés technikáját, de megtanulhatja a nagygönc (híres krumplis tepertővel töltött gombóc) elkészítését.
Büszkeséggel tölt el, hogy a 11 évvel ezelőtt alapított népdalkörünkkel több díjat is elhozhattunk, valamint, hogy 7 tagú citerazenekarunkkal karöltve a népdalkör lelkes tagjai a „régiek nyelvén” éneklik a népdalokat.
Talán így zárszóként pedig elmondhatom, hogy nagyon szeretnénk az 50 éve gyűjtött fotókból egy könyvet készíteni. – zárta szavait Lajos bácsi.
