Amikre büszkék lehetünk: Szurdokpüspöki Libakultusz (videóval)

A Nógrádikumok tárháza gazdag és folyamatosan bővül, olyan megyei értékekkel, amelyek vonzerőt jelentenek mindenki számára, aki egy kicsit is fogékony szűkebb hazánk valódi történelmi, kulturális és vallási értékeire. Most induló sorozatunkban egyesével mutatjuk be ezeket az igazi „kincseket”. Elsőként a Szurdokpüspöki Libakultuszt.

Évszázadokon keresztül a fejlődésbe beépültek azok az értékek, amelyek igaznak, maradandónak bizonyultak. Az ismeretek elsajátítása természetes folyamat része volt. A belenövés, a beletanulás, a génekben hozott átörökítés biztosította a folytonosságot.
Már kiskorban, 6-7 évesen rábízták a gyermekre a háztáji állatok őrzését. Szurdokpüspöki híres volt a hagyományos libatartásról. Minden háznál volt egy lúdalja 10-20 liba. A Páston a libalegelőn az alvég – felvég gyerekei élték gazdag gyerekkorukat a libaőrzés mellett, úgy, hogy közben az idősebbektől eltanulták a játékokat, a népdalokat, megismerték a gondjaikra bízott jószágokat, felelősek voltak ezekért, részt vállaltak a család munkájából, büszkék voltak az eredményekre, a jól tartott „gágogókra”.

Közben  minden ismeret birtokába jutottak, ami  a libák tartásával összefüggött.Mit eszik, szereti a sok vizet, megkoppasztják a tolláért, milyen finom ételek készülnek belőle az ünnepi ünnepeken. A szárnyából tollseprűt és kenőtollat fonnak. Télen tollfosztóban készítik a menyasszonynak a staférungot. Mindezeket az ismereteket a mindennapi élet természetes folyamatában sajátították el. A következő generáció folytatta, így öröklődött a tudás.

A 20. század társadalmi változásaival megszakadt ez a folyamat. Felnőtt egy generáció  úgy, hogy nem ismerte meg ezt a gazdag kultúrát. Szükség volt arra, hogy felelevenítsük, megismertessük gyermekeinkkel. Libafesztivál keretein belül történik ez, már 11 éve. Egyre több háznál tartanak újra libát, amely a hagyomány ápolásának az eredménye.

Ezt a törekvést, hogy megmentsük a jövőnek a hagyományos libatartás tudományát, a Nógrád Megyei Értéktárbizottság elismerte és „Szurdokpüspöki Libakultusz” címmel Nógrádikum díjjal jutalmazta.