A Kétbodony nyerte meg a Megyei III. osztályú Bajnokok Tornáját

A remek idényt záró csapat két győzelemmel fejezte be az ismét jó hangulatban lepergő kupát.

Múlt hét vasárnap már-már hagyományosnak mondható helyszínen, Nógrádsipeken gyűltek össze az aktuális szezon megye hármas régióbeli bajnokcsapatai, hogy megmérkőzzenek az összevont aranyéremért. Az ezúttal is jó hangulatban lepergő, izgalmas találkozót szolgáltató esemény végül a két győzelmet arató, középső-régióból érkező Kétbodony sikerével fejeződött be, a második helyet a nyugati-divíziót képviselő Kálló, míg a harmadik pozíciót a keletről jövő Karancsalja kaparintotta meg. A nap zárásául a gárdák átvehették jól megérdemelt medáliáikat, serlegeiket, illetve a különféle gólkirályok is megkapták egyéni elismeréseiket az MLSZ Nógrád Megyei Igazgatóságának tagjaitól. Nézzük meg a kupa részleteit!

Megyei III. osztályú Bajnokok Tornája, Nógrádsipek:

Kétbodony-Karancsalja 2-0 (1-0)

Vezette: Gordos Á. (Urbán V., Kiss T.)

Kétbodony: Péter N. – Majoros, Filiczki, Kovács Richárd (Tomis, 31.), Szorcsik – Kovács Róbert (Hanzel, 57.), Földesi (Németh, 45.), Bartyik (Nagy I., 54.), Farkas – Melo (Lichy, 48.), Bencsik (Jakab D., 31.). Edző: Baráth Péter.

Karancsalja: Kucsera – Lantos, Henglár Á. (Deák, 54.), Papp, Henglár A. (Csicsman, 49.) – Fenes, Breznyánszky (Kadlót, 56.), Mede (Tőre, 37.), Fekete – Fehér (Sirkó, 53.), Oláh T. Játékos-edző: Csicsman Tamás.

Gól: Bencsik (15.), Bartyik (32.)


Kálló-Kétbodony 1-3 (0-2)

Vezette: Urbán V. (Kiss T., Gordos Á.)

Kálló: Tasnádi – Maka (Makó J., 22.), Lakatos A., Zimmerman (Bangó J., 41.), Horváth Z. – Makó K., Széchy, Horváth A., Hajdu – Ruska, Rácz S. Edző: Horváth László.

Kétbodony: Péter N. – Majoros, Filiczki, Kovács Richárd (Tomis, 41.), Szorcsik – Kovács Róbert (Nagy I., 56.), Földesi (Hanzel, 58.), Bartyik (Matyóka, 58.), Farkas (Lichy, 55.) – Melo (Jakab D., 11.), Bencsik (Németh, 47.). Edző: Baráth Péter.

Sárga lap: Horváth A.

Gól: Ruska (60.), ill. Bartyik (8., 20.), Kovács Róbert (49.)


Karancsalja-Kálló 3-3 (2-1), tizenegyesekkel: 2-4

Vezette: Kiss T. (Gordos Á., Urbán V.)

Karancsalja: Kucsera  – Lantos, Henglár Á., Papp, Henglár A. (Tőre, 46.) – Fekete (Deák, 50.), Breznyánszky, Csicsman (Sirkó, 7.), Fenes – Fehér (Kadlót, 39.), Oláh T. Játékos-edző: Csicsman Tamás.

Kálló: Tasnádi – Maka, Lakatos A., Zimmerman, Horváth Z. (Rafael, 53.) – Hajdu, Horváth A. (Makó J., 12.), Széchy (Bangó L., 44.), Makó K. (Bangó P., 50.) – Rácz S., Ruska. Edző: Horváth László.

Sárga lap: Henglár Á., ill. Lakatos A.

Gól: Fekete (14.), Oláh T. (29.), Lantos (60.), ill. Makó K. (20.), 38.), Rácz S. (32.)


Így látták az eseményt a csapatok edzői:

Baráth Péter, Kétbodony: – Rettenetes meleg volt, le a kalappal mindhárom csapat előtt, hogy ebben a forráságban lejátszották ezeket a meccseket. Az első mérkőzés elég jó színvonalú mérkőzés volt, helyzetek itt, helyzetek ott, két szép gólt rúgtunk, így nyertünk. A második találkozón nagyon jól kezdett az ellenfél, gyorsak, határozottak voltak, lőttek mindenhonnan, hála istennek, kapura nem nagyon. A srácok viszont nagyon komolyan vették ezt a meccset is és az első mérkőzéshez hasonlóan, ismét Bartyik Róbert vezérletével győztünk, olyan gólokat értünk el, amibe az ellenfél nem tudott belekötni, még a végén rúgtak egyet büntetőből. Mindent megtett érte a csapat, hogy megszerezzük ezt a kupát. Nagyon jól sikerült a torna, bár voltak hiányosságok. Reggel odament a három csapat, de a pálya még nem volt kimeszelve. Pedig elvárta volna az ember, ha már egyszer egy ilyen tornát elvállaltak, minden rendben lett volna, jóformán nem lehetett rendesen melegíteni, mert akkor meszelték a vonalakat, ráadásul még akkor is, amikor már felsorakoztak a csapatok. Ez kissé visszás volt. Voltak további negatív élményem is. Nem akarom bántani a kállóiakat, de úgy gondolom, nem lehet úgy viselkedni, ahogy ők! Ők ha úgy gondolták, akárkibe belerúgtak, beletérdeltek, lekiabáltak mindenkit, a végén pedig elkezdték üldözni a partjelzőt. Egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy nagyon sok csapat nem ment el Kállóra, mert még egymással is összevesztek, volt, aki lement tőlük a pályáról. Ez az egész arról kellett volna, hogy szóljon, mindenki jól érezze magát, de ez kicsit rossz szájízt kölcsönzött nekem. De ez már a szövetség gondja, hogy ez a csapat miért viselkedik így és ezt miért engedik!

Horváth László, Kálló: – Nem volt kedvük focizni a gyerekeknek! Szó szerint két rossz meccset játszottunk, így sajnos nem nyertünk, csak másodikok lettünk. Nem tudom, mi volt a srácokkal. Lehet, izgultak. A Kétbodony egyáltalán nem fociztunk, gyors játékosaink nem tudták kihasználni fürgeségüket. Leginkább azért voltam ideges, mert az egész szezonban úgy fociztunk, mint egy csapat, egységesen, az első meccsen pedig mindenki egyénileg akarta megoldani azt, amit egyébként nem tudott. A Karancsalja ellen volt kis szerencsénk, de csak tizenegyesekkel tudtunk győzni. Legalább maga a környezet jó volt, ismerkedtünk. Büszke vagyok azért a csapatra, hogy megnyertük a bajnokságot. Már csak előre nézünk! Biztos, hogy egy osztállyal följebb megyünk! 

Csicsman Tamás, Karancsalja: – Az első meccsünket összefoglalva elmondhatom, hogy a tornához méltó nyitómérkőzést játszottunk a Kétbodonnyal. Jó iramú találkozón, szép támadásokat vezettünk az első félidőben, viszont sorra kimaradtak a helyzetek. Aztán ahogyan ilyenkor lenni szokott, az ellenfél egyszer felment a kapunkig és egy keresztbe belőtt labdára úgy érkezett a hátvédünk, hogy a torna egyik legszebb gólját rúgta a saját kapunkba. Az első játékrészben irányítottuk a mérkőzést és szép játékot játszottunk. A második félidőben viszont már kiegyenlítettebb volt a játék. Ahogy fáradtunk, úgy jöttek a pontatlanságok, a rossz megoldások, stb, stb. Mindent egybevéve, megérdemelten nyert a szimpatikus és sportszerű ellenfelünk. A második mérkőzés már nem volt olyan lendületes, mint az első. Két játékosunk is sérülten jött el a tornára és a második meccsre már csak az egyikük vállalkozott. Az is látszott a csapaton, hogy sok játékosnál még az első mérkőzés hatvan perce bizony benne maradt a lábakban. Ráadásul tíz perc után még egy kényszercserét is megkellet lépnünk egy sérülés miatt. Talán ezeknek is köszönhető az a hullámzó teljesítmény, amit a második meccsen produkáltunk. Voltak jó megoldások és voltak borzasztó hibák. Viszont a döntetlenre még jók voltunk ezzel a játékkal is. A büntetőpárbajban sajnos alulmaradtunk. Mindent összefoglalva azt mondhatom, hogy a foglalkozás elérte a célját. Mi érkeztünk elsőként a helyszínre, és mi jöttünk el utoljára. Voltak emlékezetes pillanatok a mai napon, amik jó ideig megmaradnak az emlékezetünkben. Már az indulásunk sem úgy alakult, ahogyan azt elterveztem. Azt tudtam, hogy négy játékosomra nem számíthatok, és azt is, hogy lesznek, akik sérülten jönnek. Viszont azzal nem számoltam, hogy lesz olyan játékos, akit nekünk kell ébreszteni az indulás előtt fél órával, aki ráadásul olyan muslinca aurával érkezett meg, hogy le kellett fújnunk Kemotox-szal. Ezek ellenére mi érkeztünk meg elsőként a helyszínre. Mikor kiszálltunk az autókból, kicsit elbizonytalanodtunk, hogy jó helyen vagyunk-e egyáltalán, mivel még a pálya sem volt felfestve és a hálók sem voltak feltéve. Így legalább mi választhattunk öltözőt elsőként. Az is szép jelenet volt, mikor a nyitómeccsünket úgy kezdtük el, hogy az első támadásnál nem a partjelző futott a szélen, hanem a pályamunkás szaporázta a lépést a meszelőkocsival, hogy még befejezze a hiányzó tíz métert. Vagy amikor az eredményhirdetésnél bekapcsolva maradt a mikrofon, és olyan szó került az éterbe, amit Grécsi László tanár úr úgy elemezne, hogy ez egy nyelvtanilag helyesen alkalmazott mondatszerkezetben elhelyezett hétköznapi szitokszó. Pontosan az ilyen dolgoktól lesz kerek egy ilyen nap. Összefoglalva ezt a napot, a rendezvény a vártaknak megfelelő hangulatban, viszont magunkhoz képest gyengébb játékkal telt el. Remélem, hogy jövőre is lesz alkalmunk részt venni ezen a tornán és a játékunk is eredményesebb lesz.

Forrás: http://nogradifutball.hu