Zéró toleranciát hirdetett a kábítószer fogyasztók és terjesztők ellen az új nógrádi rendőrfőkapitány

- A közterületek rendjének fenntartása sem lehet kérdéses - hangsúlyozta az új rendőrfőkapitány.

Az első női rendőrfőkapitány-jelölt kinevezésére vonatkozó javaslatot tartózkodás és ellenszavazat nélkül fogadta el a Nógrád Megyei Önkormányzat közgyűlése. Somssich Gabriella január 2-án kezdte meg a munkát. Vele beszélgettünk.

A magyar történelemből ismert, híres felmenői között volt művész, tudós, több politikus, ön azonban a rendőri pályát választotta.

– Elődeim között még olyan is akadt, aki a ’48-as háborúban harcolt. És valóban: volt köztük művész, tudós, politikus, de ezek a pályák engem nem vonzottak. Világéletemben rendőr akartam lenni.

Miért?

– Mindig is fejlett, ha tetszik, túl fejlett volt az igazságérzetem.

Néhány évtizeddel ezelőtt nőként a rendőrök közé igyekezni… merész elhatározás lehetett.

– Mindenesetre nem átlagos. Egyébként a szüleim sem rajongtak az ötletért.

Próbálták lebeszélni?

– Arra gondoltak, ha felvesznek a jogi egyetem nappali tagozatára, akkor talán kinövöm majd a rendőrség iránti érdeklődésemet.

De nem így történt.

– Félig-meddig mégiscsak így történt, mert a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának nappali tagozatos hallgatója lettem.

Viszont a rendőri pálya iránt érzett vonzódását nem nőtte ki.

– Nem. Sőt. Erősödött bennem.

Beiktatták a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság új vezetőjét, dr. Somssich Gabriella rendőr dandártábornokot.

Pedig a jogi tanulmányok különösen tág teret nyitnak a hallgatóknak. Megannyi érdekes szakterület, kihívás…

– Lehet, de bennem erős volt az elhatározás, hogy rendőr leszek, bűnügyes, és emberölési ügyekben fogok nyomozni. Ezért már harmad­éves koromban belügyi ösztöndíjas lettem, és a nyári gyakorlataimat a Baranya Megyei Rend­őr-főkapitányságon tölthettem. Azon az osztályon, ahová később kerülhettem. Szerettem az egyetemi életet és ezeket a nyári gyakorlatokat is. Amikor végeztem az egyetemen, a Pécsi Rendőrkapitányság vizsgálati osztályán kezdtem dolgozni, és annak az időszaknak is minden percét élveztem, mint ahogy később a pályám valamennyi pillanatát is.

Milyen volt a kezdet kezdetén a rendőrségnél dolgozni nőként, és milyen ma?

– Nem vitás, más volt akkoriban, és más ma. Amikor harminc évvel ezelőtt megkezdtem tényleges szolgálati viszonyomat, a testületnél valóban jóval kevesebb nő dolgozott. Más kérdés, hogy a vizsgálati osztályokon már akkor is többen voltunk, mint a férfiak, mert azt gondolom, mi talán egy picit alaposabban nézünk a dolgok mélyére, és a vizsgálati munkában ez elengedhetetlenül szükséges. De azért mondjuk ki: nőként többet kellett bizonyítanunk, mint a férfiaknak.

Bizonyított, hiszen bűnügyi osztályvezető lett.

– Igen, később elhívtak a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályára, ahová addig nő nem mehetett. Ott szintén végigjártam a ranglétrát, és végül jó ideig osztályvezető is voltam. Azt gondolom, a bűnügyi munkát is csinálhatják nők, és jól is csinálhatják. Ma már nagyon sok szakterületen bizonyítottuk szakmaiságunkat, rátermettségünket, emberi elhivatottságunkat.

Az idő múlásával a megbecsülés is megjött.

– Igen. Ahogy a világ változott körülöttünk, úgy változott a világ a rendőrségen belül is. Ma már elfogadják és a korábbinál sokkal jobban becsülik a nőket, és nemcsak a vizsgálati vagy az igazgatásrendészeti munkában, hanem valamennyi szakterületen. Mi pedig folyamatosan bizonyítjuk, hogy helyt tudunk állni.

Van ennek a kérdésnek egy másik nézőpontja. A civilek is elfogadják a női rendőröket?

– A rátermettség határozza meg, kit hogyan fogadnak el. Nem érzem, hogy elutasító lenne a társadalom a női rendőrökkel szemben. Legyen az vezető vagy intézkedő járőr.

Somssich Gabriella rendőr dandártábornok, Nógrád megye új rendőrfőkapitánya a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság ünnepélyes állománygyűlésén a salgótarjáni megyeházán 2019. december 19-én. Mögötte Nagy László rendõr dandártábornok, leköszönő megyei rendőrfőkapitány. MTI/Komka Péter

Ami ezután következik, még nehezebbnek tűnik. Ön lesz Magyarország első női megyei rendőrfőkapitánya. Bírni fogja?

– Volt módom végiggondolni, hogy mekkora feladatot, felelősséget ró az emberre ez a munka. Volt lehetőségem megbeszélni a családommal, a férjemmel, akitől eddig is minden támogatást megkaptam, és nem volt kérdés, hogy ezután is minden támogatást meg fogok kapni. Büszke rám, és ez nagyon jó érzés.

Azt szokták mondani, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy nő, ez esetben ez fordítva igaz, de tény: enélkül most különösen nehéz lenne.

– Igen, egy állományilletékes parancsnok feladatköre jóval szélesebb, mint amivel eddig találkoztam. Viszont kilenc évet az Országos Rendőr-főkapitányság Ellenőrzési Szolgálat vezetőjeként töltöttem, így igen nagy rálátásom volt nemcsak a megyei rendőrkapitányságokra, hanem az ország rendőrségére is. Ezenkívül megkaptam azt a lehetőséget, hogy az elmúlt fél évet az egyébként nagyon jól működő Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányságon tölthettem. Megismertem a kollégákat, a folyamatokat, az objektumokat, és ne feledkezzünk meg arról sem: ők is megismerhettek engem.

Sokat tanult?

– Sokat a leendő munkahelyemről és saját magamról is. Megfigyelő lehettem, és néhány hónapig kockázatmentesen megélhettem a rend­őr-főkapitányság életét. Hasznos tanulság és tervszerű folyamat volt, ez az időszak nagy segítséget nyújtott.

Korábbi kollégái, felettesei milyen jó tanáccsal engedték útjára?

– Lényegében mindannyian ugyanazt mondták: maradjak olyan, amilyen voltam. Szerintem a legközvetlenebb barátaim tanácsa sem lesz más.

Megyei rendőrfőkapitányként egy nagyobb csapatban, csapattal kell dolgoznia. Ez mennyire lesz nehéz?

– Imádok csapatban dolgozni. És nem csak a rendőrségen belül. Szeretek együttműködni a társszervekkel, a civilekkel is. Egy volt bányászvárosban, Komlón születtem. Számomra az a mondat, hogy „A fiúk a bányában dolgoznak!” nem a kabarétréfából ismerős. Nekem ez nem ugyanazt jelenti, mint a kabaré közönségének. Abban a szellemben nőttem fel, hogy az együttműködés életet menthet. Nálunk nem volt kérdés, hogy aki bajba kerül, azt vagy annak családját segíteni kell. Egy ilyen közegben különösen sokat lehet tanulni emberi tisztességről, becsületről, szakmai alázatról, és azt is meg lehet tanulni, hogy csapat nélkül egy vezető semmit sem ér.

 Az a hír, hogy női rendőrfőkapitánya lesz Nógrád megyének, villámgyorsan bejárta a sajtót, még a bulvárfelületek is fő helyen közölték. Egyszerűbben: most sokan figyelnek önre. Főként arra, hogy mik a tervei.

– A közterületek rendjének fenntartása nem lehet kérdéses. A kábítószer és a pszichotrop anyagok elleni küzdelemben zéró tolerancia lesz. Mind a terjesztés, mind a fogyasztás terén. Ott nincs pardon. És nem kerülhetjük meg a közlekedésbiztonsági helyzetet sem, ezen a területen is nagy feladataink vannak. Azt hiszem, ezek közül egyik feladat sem olyan, amit társadalmi összefogás nélkül tudnánk eredményesen csinálni. Ám az a nagy szerencsém, hogy a megyében a rendőrségnek nagy a társadalmi elfogadottsága, és kitűnően lehet együtt dolgozni a társszervekkel is. Fontos stratégiai partnerünk a polgárőrség is, lehet rájuk számítani. Szeretném, ha a kapcsolatunk még az eddigieknél is szorosabb lenne, mert a közterületi szolgálatban vagy a bűnmegelőzési munkában nagy segítségünkre lehetnek. Majd háromezres létszámuk jelentős erő.

Nagy munka vár önre, kérdés, marad-e szabadideje. Ha igen, akkor mire fordítja majd? Hogyan töltődik fel?

– Nagyon szeretünk utazni, de nem hiszem, hogy mostanában hosszabb utazást tervezhetnénk, ami nem baj, mert az országban is vannak csodálatos helyek. Egy Nógrád megyei faluban élünk, van egy kis kertünk, engem a kerti munka is kikapcsol, különösen az, ha a levenduláimmal bíbelődhetek. Valamint a különféle bogyós gyümölcsökből nagyon finom lekvárt tudok főzni, aminek egyébként csak annyi a titka, hogy a gyümölcsöt bele kell tenni.

Nem tudom nem észrevenni, hogy a dolgozószobájában ül egy jókora, egyenruhás mackó. Ő is megy Nógrádba?

– Ezt a mackót a kollégáimtól kaptam egy ünnepi rendezvényen, mindenhová elkísér, tehát Nógrád megyébe is jön velem. De nincs ebben semmi különös. Főkapitányként is pont olyan szeretnék maradni, mint amilyen korábban voltam.

Trencsényi Zoltán
Fotó: Francz Ilona, Fülöp Máté