Becsó Zsolt: Szent kötelességünk ápolni a bányászhagyományokat (videóval)

bányásznap

A bányásznap immáron hat évtizedes ünnepe mindenekelőtt a bányamunkát vállalók iránti tiszteletet, elismerést, és a hálánkat fejezi ki. Annak a hivatástudatnak a megbecsülését, amely sokszor nehéz körülmények között is kész volt az ország érdekeit szolgálni, áldozatokat hozni a társadalmi fejlődésért – hangsúlyozta Becsó Zsolt, a Kelet- nógrádi térség országgyűlési képviselője a közelmúltban megtartott bátonyterenyei megemlékezésen.

A nagybátonyi emlékműnél tartott bányász megemlékezés a Himnusszal, illetve a Bányász Himnusszal indult, majd az ünnepi műsorban „Szepesi Zsuzsa: Bányász hősök” című versét Bőhm Gyuláné;„Kovács László: Hova tűnt a sok bányász?” című művét pedig Ravasz Kálmán adta elő. A folytatásban a térség országgyűlési képviselője mondott beszédet.

Becsó Zsolt ismertette: hazánkban a szénbányászat a 18. század második felében kezdődött. Egyre több medencében –köztük a nógrádiban is- elindult a szén kitermelése. Ezt követően az ötvenes években a nógrádi szénbányászati tröszt rohamosan növelte széntermelést. 1956-ra már elérték a 3,1 millió tonnát, melyet 44 akna adott. Ugyanebben az évben készült el a gyulai osztályozó és törőmű. Az 1960-as évek végére ugyanakkor a termelés már csak a nagyobb bányákra korlátozódott: Kányásra, Tiribesre, Szorospatakra, és Ménkesre. Végül a széntermeléssel szemben támasztott  követelményeknek a bányák egyre nehezebben tudtak megfelelni, a bányavállalat eljutott a megszűnéséhez.

Mi maradt a dicső múltból? –tette fel ezután a kérdést a képviselő, majd meg is válaszolta. – Évről-évre fogyatkozó létszámban ugyan, de köztünk vannak a nógrádi szénbányászat főszereplői (akik a széncsaták hősei), megmaradt néhány 100 millió tonna szén a talpunk alatt; továbbá a régi fényképek, megsárgult újságok a családi archívumban, illetve megmaradtak a bányász hagyományok, melyek ápolás, őrzése a következő generáció szent kötelessége. Köszönet a bátonyterenyei bányászoknak, hogy példát mutatva elkötelezetten őrzik hagyományaikat, és köszönet a helyi önkormányzatnak, annak elkötelezett és felkészült vezetőinek is, mert olyan várost építenek, amely nem csak a múltjára lehet büszke. Gondolok itt a 21-es építésére, az ipari park bővítésére, a Pásztóval összekötő kerékpárútra, a megújuló közterekre, a szebbé váló bölcsődére, és óvodákra, továbbá a számos munkahelyteremtő beruházásra – hangsúlyozta a honatya.

Becsó Zsolt ezt követően rámutatott: a bányásznap immáron hat évtizedes ünnepe mindenekelőtt a bányamunkát vállalók iránti tiszteletet, elismerést, és a hálát fejezi ki. Annak a hivatástudatnak a megbecsülését, amely sokszor nehéz körülmények között is kész volt az ország érdekeit szolgálni, áldozatokat hozni a társadalomi fejlődését, végül jó szerencsét kívánt. Az esemény koszorúzással zárult. (Fotók:Szebeni Ádám)