2009. december 13-án szentelte fel dr. Beer Miklós váci megyéspüspök a Balassagyarmati Fegyház és Börtön megújult kápolnáját. Azóta tíz év telt el, a jubileum tiszteletére ünnepséget tartottak a napokban. Az eseményre olyan vendégeket hívtak meg, akik valamilyen módon segítették a kápolna feltámadását, támogatóktól a pályázatírókig, a művészvilág jeles képviselői, továbbá meghívást kapott egy volt fogvatartott is, aki jelentősen kivette részét a felújításból, és szabadulása után is műemlékek felújításán dolgozott az itt szerzett elméleti és gyakorlati alapok szerint.
„Tíz éve, 2009. december 13-án fel lett szentelve a mi betlehemünk, a balassagyarmati börtönkápolna, mint az istennel és az emberrel való találkozás helye. A freskóterápia a falak és a kápolnatér megújításával nem ért véget. A léleképítő munka és a társadalmi visszailleszkedés segítése azóta is tart, amiben a balassagyarmati büntetés-végrehajtásban szolgálatot teljesítők példamutató módon, élen járnak, civilekkel, az egyház képviselőivel és fogvatartottakkal testvéri közösséget alkotva.” (Dávid Zsuzsanna – Belebotlani Jézus szívébe)
A Kápolna rövid története
A megyei börtön Kápolnáját az 1857-es évben a királyi rendeletre adott parancs alapján szentelték fel. A börtönkápolna fölszentelését főtisztelendő Mészáros Imre vadkerti esperes atya végezte 1857-ben. A korabeli leírások az un. belső kétemeletes oktogén épületnél megfogalmazták, hogy a földszinten a biztonsági fegyőrök vagyis az őrség laktanyája, első emeleten a kórház, míg a második emeleten a kápolna helyezkedik el. A börtön kis kápolnájának berendezése és felszerelési tárgyai Scitovszky János bíboros, esztergomi hercegprímásnak köszönhetőek, valamint másik részét a Tekintetes Nógrád Vármegye adta.
Az akkori szabályoknak megfelelően a plébános vagy káplán hetenként egyszer tartott a börtön kápolnájában szentmisét, melyen a rabok valamennyien megjelentek, kivéve a vizsgálati börtönben lévőket. A harang megszólalása jelezte a szentmise kezdetét. A szentmise liturgikus szövegrészeit főként latinul, magyarul, esetenként szlovákul vagy evangélikus nyelven végezték. Függött mind ez attól is, hogy a szlovák vagy a magyar elítéltek voltak többségben az intézményben.
A főoltár a bejárati ajtóval szemben volt elhelyezve, a rajta lévő oltárszekrényben a felajánláshoz szükséges szentostyát tartották, mely a szentmisén való áldozáshoz volt szükséges. A szentmise befejeztével a börtönben az erre igényt tartó rabok tanítása vagy a velük való foglalkozás az erre kijelölt helyen történt. A szertartásokat ezután folyamatosan tartottak mintegy 90 éven keresztül.
A későbbiekben az 1930-as évek tájékán a Balassagyarmaton letelepedő szalézi rend (Don Bosco szerzetes-rendje) lelkészei látták el a fogvatartottak lelki igényeit egészen 1949-ig, a börtönlelkészi szolgálat megszüntetéséig. A börtönkápolna kupoláját is ekkor takarták el a deszkákból ácsolt álmennyezettel, szétrombolva ezzel a szakrális teret, s a kápolnát könyvtárrá alakították.
A börtönpasztoráció fontossága
A rendszerváltás után 10 év elteltével 2000-ben jogszabályban szabályozták és visszaállították a több mint 40 évet szünetelő börtönlelkészi szolgálatot.
A börtönlelkészi szolgálat főbb feladata a hit- és kegyességi élet, a vallásgyakorlás biztosítása, mise, istentisztelet, biblia- és imaórák tartása; az egyéni és közösségi lelki gondozás; az életismereti, erkölcsi oktatás, nevelés; a vallási tevékenységet végző szervezetek bv. intézetben történő tevékenységének és a börtönmissziók munkájának koordinálása, valamint a fogvatartottak kérésére egyéb vallásos szertartások végzése. A rendszeres istentiszteletek, szentmisék mellett jó, ha vannak olyan programok is, amelyek a fogvatartottak kreativitására, aktivitására építenek.
A kápolna feltámadása
Az intézet vezetésének, Dr. Budai István intézetparancsnoknak elképzelési között már korábban is szerepelt a börtönkápolna helyreállítása. Az elképzelések szerint egy olyan többfunkciós helyiséget terveztek kialakítani, melyben méltó körülmények között lehetőség nyílik a fogvatartottak hitéletének gondozására, de biztosítottá válna a fogvatartottak részére a könyvtár kulturált, jó színvonalú elhelyezése is. Az elképzeléseket ismerte és támogatta a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága, továbbá Dr. Beer Miklós váci megyéspüspök úr, Ráday Mihály építész-városvédő, helyi szinten pedig Dr. Stella Leontin kanonok-plébános úr is segítségéről és támogatásáról biztosította a börtönt.
Az intézet által 2000-ben alakított civil egyesület, a Társadalmi Visszailleszkedést Segítő Egyesület, melynek elnöke Fábián Péter. Az egyesület számos pályázaton nyert támogatást, amit a fogvatartottak reintegrációs programjainak bővítésére használt fel. Egy ilyen pályázati felhívás témakörei között szerepelt a kulturális örökségvédelem, amely pályázat elbírálói úgy gondolták, hogy van értelme műemlékvédelemmel foglalkozni a börtön falain belül. Az alkalmasnak ítélt pályázatnak köszönhetően kezdődött meg a kápolna felújítása.
A módszer alkalmazásának előnyei
A freskófestés, mint tevékenység a büntetés-végrehajtási intézeten belül azért bizonyult különleges kezdeményezésnek, mert így amellett, hogy a fogvatartottaknak lehetőségük nyílt egy művészeti ág kipróbálására, ugyanakkor egy, a képzőművészetre épülő, egyedülálló közösségfejlesztő terápiában is részesülhettek. Az eljárás két fő részre volt bontható: egyrészt a témafeldolgozó, a falfestést előkészítő szakaszra, másrészt a folyamat kicsúcsosodását jelentő freskó-festménynek, mint fő produktum elkészítésére. A freskófestés a művészi önkifejezésnek egyik nagyszerű eszköze, amely az elítélteket is gondolataik kifejezésére ösztönözte, és lehetővé tette önismeretük, problémamegoldó készségük, kreativitásuk növekedését.
A projekt
A projekt koordinációját, vezetését a Társadalmi Visszailleszkedést Segítő Egyesület (TVSE) és az ARTTÉKA, Művészet Határok Nélkül Egyesület közösen végezte. A képzés során a fogvatartottak megismerhették és elsajátíthatták a művészmeszes falfestési technológiát –, amely az egyébként bizonyos szakmai rétegek körében már ismert antikmeszes eljárás továbbfejlesztett, mégis innovatívnak számító technológiája –, amelyet – a festési anyagokkal együtt – Lencsés Zsolt festőművész, freskófestő fejlesztett ki, több mint 20 éves hazai és nemzetközi alkotói munkája során.
A fogvatartottak az elméleti oktatás után gyakorlatban is kipróbálták a technológiát, részt vettek a freskók és a művészeti dekoráció megtervezésében, az alkalmazott szimbolika és az általuk hordozott üzenet képi és figurális megtervezésében, megalkotásában. Az elméleti és gyakorlati képzésen résztvevő elítéltek közül az ARTTÉKA Egyesület 2 embert is felkarolt, akiknek lehetőséget nyújtott arra, hogy szabadulásukat követően részt vegyenek a civil szervezet kinti munkáinak kivitelezésében.
A kész mű
A kápolnát 2009. december 13-án szentelte fel dr. Beer Miklós váci megyéspüspök. 2010. február végére pedig elkészültek a kápolna struktúrájába jól illeszkedő könyvtárpolcok is.
Az elmúlt 10 év programjait nehéz lenne felsorolni, a kápolnában többek között olyan jeles személyek tették tiszteletüket, mint Dr. Habil. Kamarás István szociológus, Jókai Anna író, Csernus Imre pszichológus, Kammerer Zoltán olimpikon, Dr. Zacher Gábor toxikológus vagy Dr. Székely János Esztergom-Budapest segédpüspöke. Az intézet kellőképpen gondoskodik arról, hogy a fogvatartottak minél szélesebb körű programokon vegyenek részt és olyan sokszínű emberekkel találkozzanak, akik segítik őket abban, hogy egy ilyen bezárt környezetben is kinyíljon számukra a világ, új ismereteket szerezzenek és különböző gondolatokkal, világképpel gazdagodjanak.
Szentmise, ökumenikus istentisztelet, cursilló, adventi gyertyagyújtás, vallási csoportok, ünnepi megemlékezés, kiállítás, koncert ezek mind-mind a kápolna sokat látott falain belül nyújtott élmények, amelyek hozzájárulnak az elítéltek mindennapjainak színesítéséhez és sokrétű alternatívákat nyújtanak a szabadidejük hasznos eltöltéséhez.
A rendezvényeken több száz fogvatartott vett eddig részt, ami mindenképpen azt bizonyítja, hogy a Balassagyarmati Fegyház és Börtön megtalálta azt a központi teret, amely felekezettől és érdeklődési körtől függetlenül összehozza azokat, akik talán sosem gondolták volna, hogy a börtön falain belül egy igazi közösséget alkothatnak.
A szakrális tér a napi használat ellenére és a fogvatartottak, valamint a személyi állomány odafigyelésének hála, továbbra is őrzi eredeti szépségét.
„Amikor 10 évvel ezelőtt elkészült a kápolna, egy olyan helyet kaptak a fogvatartottak, ahol kiszakadhatnak a szürke hétköznapokból és kapcsolatot teremthetnek Istennel. Mikor először megláttam teljesen kész állapotában, leesett az állam a csodálatos művészi munkától. A zsigereimben éreztem a hely szentségét. Rengeteg díszesebbnél díszesebb templomban jártam már életem során, mégis itt a Balassagyarmati Fegyház és Börtön kápolnájában találtam meg az utat Istenhez. Itt fogadtam el Jézus Krisztust Megváltómnak, és a névadó Szent Mihály arkangyalban egy olyan pártfogóra leltem, aki segít abban, hogy jobb emberré váljak. A jó és rossz örök harcban állnak a lelkünkért. Aki fogvatartottként belép ebbe a kápolnába, annak életében, -helyzetéből adódóan- a gonosz áll nyerésre. De Itt átadhatja magát Istennek és Ő le tudja győzni a rosszat, az ember szívében lakó jó erejével. Ebben segítségünkre lehet Szent Mihály, aki hitünk szerint, a legnagyobb Gonosz felett győzedelmeskedett. A Kápolna, melyet róla neveztek el, egy érzelemdús, színes sziget a börtön zord falai között. Amikor itt tölthetek időt, inkább érzem magam Isten társaságában, mint börtönben. A szabályokkal teli, monoton világtól eltávolodva, a kápolnában feltöltődhetek. Láttam itt már sok mindent: fogvatartottakat, civileket együtt sírni, nevetni, imádkozni, örömöt, bánatot, gyászt, áhítatot, hálát és még sorolhatnám. Itt bántam meg életem során először tiszta szívből a bűneimet, ami óriási megkönnyebbülés volt számomra. Éreztem Isten jelenlétét, Jézus Krisztus és Szent Mihály támogató erejét. Hálás vagyok minden embernek, művésznek, építésznek, támogatónak és kezdeményezőnek, akik létrehozták ezt a csodálatos kápolnát. Hálás vagyok a Főtisztelendő Püspök Úrnak is, hogy felszentelte és ezzel Isten szeme elé helyezte ezt a helyet. Minden fogvatartott társamnak ajánlani tudom, hogy vigye el bűneit, tegye le Isten elé és Ő megbocsájtja mind. Szent Mihály pedig távol tudja tartani tőlünk a Gonoszt.” (Molnár István – Egy fogvatartott emlékezése)
