A balassagyarmati gyógyszerész, dr. Ádám György már gyermekkorában beleszeretett a csillagok világába, és máig lenyűgözi őt az űr sokszínűsége. Úgy véli, kétszáz éven belül eljuthatunk tőlünk fényévekkel távolabbi helyekre, de ehhez az is kell, hogy az új generáció kitartóan és türelmesen tanulmányozza az égi jelenségeket. Az Egy hét a csillagok alatt programsorozat egyetlen nógrádi amatőr csillagászaként – a szerdáról csütörtökre virradó éjszaka – erre biztosít lehetőséget az érdeklődőknek.
– Mikor és hogyan kezdődött a csillagászat iránti érdeklődése?
– Kora gyermekkoromban, talán még óvodás lehettem. Máig belémívódott a pillanat, amikor egy este, a sötétben hazaértünk az édesanyámmal, és amíg ő a bejárati ajtó kulcsát kereste, én várakozás közben az égre emeltem a tekintetem, és megláttam a fénylő pontokat… Nagyjából akkor kezdődött. Középiskolásként kaptam meg az első komoly távcsövem.
– Mi kell ahhoz, hogy csillagász válhasson valakiből?
– Tudásvágy, kitartás és akarat. Ha a kíváncsiság megvan, ma már – például az internet segítségével – könnyen megtudja az ember, hol és mivel kezdje.
– Milyen felszerelésekre van szükség? Mekkora értéket képviselnek ezek?
– Nem érdemes túl komoly berendezésekkel kezdeni. Itt is be kell tartani a lépcsőzetesség elvét. Tanácsos először szabad szemmel, esetleg egy pár ezer forintos kis távcsővel megismerni az eget, és csak aztán költeni egy nagyobb, drágább műszerre. Később pedig, a tapasztalat és a tudás birtokában, a határ a csillagos ég.
– Lehet-e tudni, hogy ön mennyit költött eddig a hobbijára?
– Valójában az ésszerűség is diktál. Az átlagos magyar időjárási és légköri viszonyok mellett nem érdemes hatalmas méretű távcsőbe beruházni. Arról már nem is beszélve, hogy minél nagyobb a „kukker”, annál precízebb, erősebb és persze drágább állványzat, mechanikai szerkezet kell hozzá. Az elektronika más eset, ott tényleg horribilis pénzösszegeket lehet elkölteni. Jómagam több kisebb és egy nagyobb távcsővel, valamint pár régebbi fajta kamerával rendelkezem. Nem költöttem túl sokat.
– Mit tanácsol a kezdőknek, akik bele akarnak vágni a csillagászatba? Vannak-e esetleg buktatók?
– Csekély költséggel is hatalmas élményt nyerhetünk. Kétségtelenül kell némi tőke, de 40-70 ezer forintért már kapható alkalmas kezdő készlet. Ám sokan hamar csalódnak és abbahagyják a csillagvizsgálást, mert nincs sikerérzetük. Az űr túl sötét és fakó, nem ugyanaz a látvány, mint egy-egy internetes fotón. Valójában állandóan változik az égbolt. Kitartás, türelem, szabadidő és lelki hajtóerő kell a kémleléséhez.
– Melyek azok az égi jelenségek, amelyek leginkább felkeltették az érdeklődését? Fotózza és videózza is ezeket?
– Régebben sokat fotóztam bolygókat és ködöket. Kihívás volt. Ám még nagyobb próbatétel megmérni valamit – fényességet, méretet, helyzetet… Ma már inkább szemlélődöm. A Nap szomszédsága érdekel, ahová egy-két évszázadon belül eljuthat az emberiség. Úgy vélem, az egy száz fényév sugarú gömb.
– Mi volt élete eddigi legnagyobb csillagászati élménye?
– Amikor először megpillantottam a Neptunuszt, az Uránuszt és a Plútót a saját készítésű műszeremmel. Másoknak talán unalmas, egyhangú bolygók ezek, de az én szememben tele vannak „élettel”.
– Hogy látja, mennyire érdekli az embereket a csillagászat?
– Nagyon. Ezen nincs mit ragozni.
– Rátérve az Egy hét a csillagok alatt című rendezvényre…
– Szerda este kilenc órától várjuk az érdeklődőket a balassagyarmati kamionparkolóban, a határnál. Ha tíz ember érkezik, akkor annyi, ha száz, akkor többen leszünk. Korábban is szerveztem már hasonló eseményeket, az évek során voltunk már többen és kevesebben is. Számos bemutatón és néhány előadáson is túlvagyunk, s remélem, előttünk áll még jó néhány, évente minimum egy-kettő.
Schveiczer Krisztián
