Bányásznapi megemlékezéssel kezdődött szombaton a vizslási településünnep.
A bányász emlékműnél tartott koszorúzási ünnepségen Dobor István, a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezetének (BDSZ) Nógrád megyei elnöke elmondta, hogy szűkebb hazánkban 1848-ban kezdték a szénkutatást, Zagyva környékén. 1860. november 24-én a királyi helyhatósági tanács jóváhagyta a Szent István Kőszénbánya Társaság megalakulását, amely 1861. május 29-én rendezte meg az első közgyűlését.
Ezzel a dátummal kezdődött a nógrádi szénbányászat, amely termelési ideje alatt volt a csúcson, de volt a mélyben is attól függően, hogy a politika hogy kívánta meg, mennyire kellett a szén az iparágnak. 1957 és 67 között sorra épültek a bányatelepek, a kolóniák, virágzott a bányász kulturális élet. A medence csúcstermelése 1960-ban volt, amikor közel 15 ezer bányász 3,16 millió tonna szenet termelt.
Ám ez a dicső korszak nem tartott sokáig, az energetikai struktúra 1965-ös átalakításával megkezdődött és a kilencvenes évekre beteljesült a bányász sorstragédia. A bányák fokozatos bezárása után Szorospatakra, Tiribesre, Kányásra és Ménkesre csoportosították át a meglévő kapacitást. Ám a rendszerváltás egyedül az utóbbi élte túl, de 1992-ben az is bezárta kapuit.
– Mindez hatalmas változást hozott a családok életében. Hiányt szenvedtek anyagiakban, és hiányt szenvedtek érzelmi téren is. Hiszen a bányász, ha leszállt a mélybe, félig hazament, mert második otthonának tekintette a munkahelyét. Márpedig tudjuk, hogy egy családtag elvesztése mekkora sokkot, lelki katasztrófát okoz egy-egy család életében – fogalmazott Dobor István.
Mint mondta, a bányásztelepüléseken bányák már nincsenek, de a korábban ott dolgozók még jelen vannak. A falvakon, a városokon és az egész országon tükröződik a munkájuk.
– A politika sokszor rátelepedett erre az iparágra. A bányász volt a csendőrsortüzek áldozata, a széncsaták hőse és a rendszerváltás egyik legnagyobb vesztese. Pedig a szorgalmas, tisztességes bányászok sem hősök, sem áldozatok nem akartak lenni, ők csak dolgoztak, ahogy elvárták, sokszor még azon felül is. Az az emberi hozzáállás, amivel végezték a munkájukat, erkölcsi példaként állítható a mai generáció elé. Az elért eredmények, a teremtett hagyományok ápolása a ma és a jövő nemzedékének nemcsak megtisztelő feladata, hanem kötelessége kell is, hogy legyen – hangsúlyozta az elnök.
Az ünnepi beszédet és a bányász emlékmű megkoszorúzását követően Dobor István, valamint Pusztai Kornél, a helyi alapszervezet elnöke és Sándor József, a község polgármestere elismerést adott át az 50, 60 és 65 éves szakszervezeti tagsággal rendelkezőknek.
Végezetül a BDSZ nógrádi vezetője bejelentette, hogy szeptember 5-én, vasárnap Vizsláson rendezik meg a megyei bányásznapot.
