A 1979-ben alapított Karthago rockegyüttes is fellépett a szombati bátonyterenyei városnapon. A koncertre, – mely a Városház téren volt -rengetegen látogattak ki.
A zenekar az 1980-as évek egyik legnépszerűbb magyarországi rockegyüttese volt. Különleges, úgynevezett amerikai típusú west coast zenéjükkel, amely kemény rockalapra dús, ötszólamú vokállal és dallamos énekvezetéssel hangszerelt dalokból állt, néhány hónap alatt valamennyi slágerlistát meghódították.
1979 augusztusában a Magyar Rádió Made in Hungary című könnyűzenei bemutatóján léptek fel a Csak egy szót akarok és A fények, a hangok, az árnyak c. dalukkal. 1979-ben Máté Péter és Zalatnay Sarolta egy-egy nagylemezének zenei kíséretét készítették el, mindkét album 1980 elején jelent meg.
A zenekar első lemeze, Karthago címmel 1981-ben jelent meg és 178 000 példányban fogyott el. Az albumborítón egy, a szeméből (lézer?)sugarakat lövellő elefánt látható, laza asszociációként a pun háborúk zseniális, harci elefántokat használó karthágói Hannibál fővezérére. Az állat az együttes egyfajta címerállata lett, és későbbi albumborítókon, sőt – félreértéseket okozva – dalszövegekben is felbukkant.
Az első lemezt követte további két hasonlóan sikeres stúdióalbum, valamint egy koncertlemez, számtalan kislemez és rádiófelvétel, majd egy Aranyalbum, egy Best of… album, és A Karthago él című dupla élő koncertalbum az 1997-es BS-koncertről.
1983-ban az együttes a Requiem című dallal megnyerte az ausztriai Villachban a Nemzetközi Táncdalfesztivál nagydíját, ezt követően szerződést kötött az osztrák OK Musica (Teldec Company) lemeztársasággal. Két nagylemezük jelent meg a kiadóval Nyugat-Európában, amelyből az első, a Requiem című, Ausztriában aranylemez lett. A nemzetközi nyitást részben a hazai zeneszakma (amely ebben az időben gyakorlatilag egy személyben dr. Erdős Péter doktor úrból állt) értetlensége okozta: a dal refrénjét és a dalszöveg elemeit – „Ugye eljössz még, ha hallod majd az elefántdübörgést”; „elindult a fiú a fények útján” – Erdős Péter könnyűdrogos, pszichedelikus élmények feldolgozásának (illetve reklámozásának) tartotta, és a lemezkiadást célzó megbeszélésen kifejtette a zenekarvezetőnek, miszerint a lemezt, amelyen a Requiem is rajta van, nem fogják ugyan betiltani, de semmiféle promócióban és egyéb támogatásban sem részesülhet. Végül a Requiem kislemezként, üres fehér borítóval jelent meg, ennek ellenére óriási közönségsikert aratott, az együttesnek minden koncerten „kötelező” lett játszania. A kvázi tiltásnak mindössze annyi valóságalapja volt, hogy a dal egy fiúról szólt, aki a zenekar egyik korábbi koncertjén egy Parkán nevű gyógyszert és alkoholt is fogyasztott, emiatt szívrohamban meghalt: a dal az ő emlékére íródott.
A koncertjeik Magyarországon, Ausztriában, az NSZK-ban, Kubában, valamennyi volt szocialista országban és az egykori Szovjetunióban komoly eseménynek, rendkívüli látványosságnak és nagy sikernek számítottak. Összesen kb. 2500 koncertet adtak fennállásuk alatt.
Fotók: Szebeni Ádám
